Izsák (majdnem) feláldozása és Sára halála

Amíg tart a lendületem, gyorsan befejezem Ábrahám életének bemutatását. Elég régen kezdtem el a történetét, itt olvashatjátok az első részt, itt a másodikat, harmadikat, negyediket, ötödiket, hatodikat és végül a hetediket. Innen folytatom ebben a bejegyzésben és még lesz kettő ezen kívül.

Ishmael és anyjának távozása után helyreállt a béke Ábrahám háztartásában. Ám ez nem tartott sokáig, mert Isten újabb próbára akarta tenni Ábrahám hitét. Azt parancsolta neki, hogy áldozza fel neki szeretett fiát, Izsákot égő áldozatként egy hegy tetején, Mória földjén.

Ábrahám nem kezdett vitatkozni. Nem könyörgött, hogy Isten hagyja meg fia életét. Nem tett fel olyan kérdéseket, hogy hogyan lesz majd fia egy nagy nép ősapja, mint ahogy az ígérve volt, ha egyszer fel kell őt áldoznia. Ábrahám egyszerűen csak engedelmeskedett az Isteni parancsnak.

Korán reggel kelt, felnyergelte a szamarát, előkészítette a fát a tűzhöz és elindult Izsákkal és két szolgájával Móriába. Izsák ekkor már 37 éves felnőtt férfi volt, hamar rájött, hogy miért kell neki Móriába mennie az apjával.

Mindkettejüknek erős volt a hite az Örökkévalóban, s végre akarták hajtani a parancsát. Sok akadály gördült az útjukba, de végül harmadik nap elérték Mória hegyét. Itt Isten megmutatta Ábrahámnak, hol építse meg az oltárt és hogyan kötözze rá Izsákot. S ezzel apa és fia felmentek a hegyre.

Miután elkészítette az oltárt és rákötözte Izsákot, Ábrahám felemelte kését, hogy lesújtson vele. Ekkor azonban megjelent egy angyal, és megállította Ábrahám kezét. Elmondta, hogy Isten csak próbára akarta tenni a hitét. Ábrahám ekkor megkönnyebbülten körbenézett, és látott egy kost, ami szarvánál fogva beleakadt egy bokorba. Ezt a kost áldozta fel Ábrahám Istennek Izsák helyett.

Ekkor Isten angyala így szólt Ábrahámhoz:

„És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”

Boldogsággal telve mentek le a hegyről, melynek aljában csatlakoztak szolgáikhoz. Amilyen gyorsan csak tudtak, siettek vissza Sárához. Ábrahám attól félt, hogy Sára valahogy megtudta, hogy mi célból ment el Izsákkal Móriához, és meg akarta nyugtatni őt, hogy Izsák életben maradt.

Izsák csodálatos megmenekülésének híre megelőzte hazatértét. Sára aggódó anyai szíve szinte sokkot kapott, annyira megörült a hírnek. És ez a szív sajnos nem tudta kezelni ezt a sokkot, Sára belehalt az örömébe és megkönnyebbülésébe. 127 éves volt ekkor.

Ábrahám mélyen meggyászolta felesége elvesztését, s egész népe vele gyászolt. Megvette Makpelá barlangját Hebron mellett, ami Ádám és Éva temetkezési helye is, s itt helyezte Sárát örök nyugalomra.

(a bibliai idézetek a biblia.hu weboldalról származnak)